2024. március 22. Nagybánya
A Nagybányai Teleki Magyar Ház volt a helyszíne ennek a programrésznek. Házigazda Dávid Lajos és felesége, Hajnalka.
17.00 órakor nyílt meg Nagy Gyöngyi népi iparművész kiállítása sárközi, torockói, kalotaszegi és saját tervezésű ékszereiből.
A kiállítást Széles Zsolt fafaragó, a Népművészet Ifjú Mestere nyitotta meg, Tamás-Sajtos Annamária Ida 10 éves kislány ének közreműködésével.
A kiállítás megnyitót követően került sor a két könyvbemutatóra, amely a program résztvevőinek kutatómunkájába enged betekintést. 2023 novemberében jelent meg Balázs-Kovács Sándor – Decsi-Kiss Mária – Nagy Gyöngyi: „Kalárisnak mondik” Sárközi gyöngymunkák című kötete, nem sokkal utána Kiss Gabriella MMA ösztöndíjas kalotaszegi kutatásainak eredményét bemutató első kötete, a Nádasmenti főkötőcsipkék.
2024. március 23. Nagybánya
Részvétel a Nagybányai Teleki Magyar Házban Nagy Gyöngyi által vezetett gyöngyfűző foglalkozáson, ahol az oktatott téma egy különleges sárközi viseletkiegészítő, a csafring Nagy Gyöngyi által tervezett egyszerűsített változata volt.
Rogoz
Rogozon Kozma Johanna 62 éves román gyöngyfűző fogadott bennünket otthonában, műhelyében. Megtudtuk róla, hogy anyjától, anyja a nagyanyjától tanulta és vette át a mintakincset és a színek használatát is. A családban nem műveli tovább senki a gyöngyfűzést, a faluban azonban többen is foglalkoznak vele.
Megismerkedtünk a kutyás, rózsás, ekés fás és fás variációjú motívumokkal, amelyeket a viseleten az ing kézelőjén, galléron, ing alján használtak. Míg a nők hosszú ingének alján körben díszítette gyöngy a csipke fölötti részt, addig a férfiak csak egy-egy virág díszt viseltek.
A hímzés helyén, vagy helyett a gyöngyhímzést vagy közvetlenül az anyagra varrták, vagy rátétként alkalmazták.
A viselet kisgyermeknél hosszú ing volt, a fiatal lánynál díszes, színes blúz, szoknya kötény, idősebbeknél kevésbé díszesek, színesek.
A gyöngydíszítmények a lányoknál és asszonyoknál is jellemzőek voltak, de az idősebbek egyszerűbbet hordtak. Ez a férfiak viseletére is igaz.
Gyöngyös kalapdísz csak a legényeket illette meg, nős ember gyöngy nélküli kalapot hordott. A férfi kalapdíszek és a női gyöngy mintakincse nem tér el egymástól.
A nők a fejükön kendőt viseltek. A lányok kendőjének teljes felülete virágos volt, az asszonyoké csak körben. Böjti időszakban kék színű virágos volt a kendőjük.
Gyöngyöt a helyi boltban vásároltak, nem utaztak érte. Manapság interneten rendeli a gyöngyöt.
Gyöngy elnevezések: barson – nyakpánt, zgerda – gyöngygallér
2024. március 24. Máramarossziget
A vasárnapi programunk a máramarosszigeti református parókián kezdődött, ahol Kovács Péter tiszteletes úr ismertette Máramarossziget történelmét, majd bevezetett bennünket a parókia most készülő, három részből álló kiállításába. Az első teremben Máramarossziget szülöttére Prielle Kornélia színésznőre emlékeznek, a második teremben egyháztörténeti gyűjteményüket állítják ki, a harmadik teremben pedig egy nemesi család könyvtárának megmentett bútoraiból, könyv- és festménygyűjteményéből láthattunk érdekes darabokat. Legnagyobb megdöbbenésünkre a falon egy 19. század eleji festményen egy, a sárközi íves rojtos gyönggyel látványra teljesen egyező nyakék díszítette a hölgy nyakát. Sajnos a fénykép közzétételéhez nem járult hozzá a tiszteletes úr. Tiszteletben tartjuk.
Rövid városnézés után a Néprajzi Múzeumban néztük meg a jellegzetes máramarosi gyöngyékeket.
Breb
Egy 16. századi ortodox fatemplomban fogadott bennünket a település pópája, és bemutatta a templom történetét, a falakon látható ikonokat, a padozaton és a falakon látható textileket, azok jelképeit elemezve. A rombusz a napot szimbolizálja, díszített változata a szorgalom jelképe. Életfák, madarak (jósló, békehozó), farkasfog, kígyó (a dák hagyomány szerint házőrző), páva (a máramarosi ember büszkeségének jelképe), a hármas osztás pedig szerencsehozó szerepű.
A templom melletti parókián négy fiatal lány a helyi jellegzetes gyöngyszövést mutatta be.
Egyikük, a pópa lánya a nagyanyjától tanulta a gyöngyszövést, ő tanítja a falubeli fiatalokat.
Aknasugatag
Már a brebi úton velünk tartott Sándor Ileana aknasugatagi nyugdíjas tanítónő, akivel a beszélgetést már Aknasugatagon folytattuk Ivászjuk Judit házában.
Ileana sző, hímez, gyöngyöt fűz, fő célja, hogy a kutatások eredményként a hagyományos mintákat és technikákat megtanítsa a gyerekeknek.
Elmondása szerint régen csak geometriai mintákat alkalmaztak, a virágos minták Borsa környékéről és Moldovából kerültek erre a vidékre. Kalapdíszt sem készítettek régen, csak manapság adják a lányok a legényeknek. Elterjedt még a bihari gyöngygallér, amit fekete-sárga színben mutatott. Történeteként elmesélte, hogy régen mezőgazdasági munkára a vidékükről sokan családostól kénytelenek voltak más vidékre, sokszor még Temesvárra is eljárni, ott látták, onnan került Máramarosba.
Régen csak barson készült ezen a vidéken, jellemzően fekete alapszínben, minél több szín használatával. A szélét fehér, vagy sárga pikószerű dísszel ékesítették. A barsont ki is bélelték textillel, ha az koszorúslány fejdíszeként jelent meg. A barson készülhetett többszálas fűzéssel, ezt tanítja gyerekeknek, mert könnyebben elkészíthető, de egy olyan keret nélküli gyöngyszövés technikát is mutatott, amely mindegyikünk számára újdonságot jelentett.
Összegzés
A tervezett programot sikerült megvalósítani, bár kisebb létszámmal, mint ahogy azt eredetileg szerettük volna. A három résztvevő elhivatottsága megkérdőjelezhetetlen. Fontos számunkra, hogy a Kárpát-medence gyöngy ékszereit megismerjük, tudjuk a jellemzőiket.
Azonosságok a különböző területeken abban mutatkoztak meg, hogy ünnepi alkalmakkor használták a gyöngyöt, gyöngyös kiegészítőket, vagy gyönggyel hímzett viseletet. Azonos az is, hogy a fiatalok díszesebb, az idősebbek visszafogottabb díszítményt használtak. Azonos a hagyományos motívumkincs és színhasználat megőrzése, de vásárlói igény esetén ezen szívesen változtatnak. Azonos az is, hogy minden népcsoport tudja, és használja a rá jellemző színhasználatot és motívumkincset, legyen az Sárközben, vagy Máramarosban.
Különbözőség abban érzékelhető, ami minden egyes kutatott helyszín sajátosságából adódik.
A végső tapasztalatunk az, hogy csak ott működik a hagyományok kutatása, őrzése, az örökölt, vagy megszerzett tudás átadása, ahol legalább egy „kovászember” ezt fontosnak tartja és tiszteletben tartja, legyen az Sárközben, Kalotaszegen, vagy Máramarosban.
